A halál mindig rosszkor érkezik

David Matthev negyvenöt éves, és ezerszer megbánta már, hogy öt éve feleségül vette, a nála nyolc évvel idősebb, dús gazdag özvegyet aki társaságban - jól kikészítve - nem mutatott többet a koránál, de otthon... és az ágyban... egyre kiábránditóbbá vált. Ha a nők tudnák, hogy később milyen nagy árat fizetnek a folytonos hízás - fogyásért, akkor inkább megtartóztatnák magukat, mert hízni csak attól lehet, amit lenyel az ember. Olívia ki tudja hányszor varratta már fel a ráncait, emeltette meg a kebleit, és vágatott ki, - kötény hasából - néhány kiló hájat. Dávid 4o éves koráig nem vitte semmire. Akkor szeretett bele a dúsgazdag asszony, és örült lett volna: nem megalkudni. Olíviának mindig voltak hóbortos ötletei, de pénze is akadt hozzá. Alig egy éve, olthatatlan vágyat érzett a vidéki élet után, ezért vett egy ódon házat, mindentől távol. Cselédeket látni sem akart, csak akkor serénykedett bejárónő a házban, ha ott töltötték a hét végét: addig, amíg megérkeztek. A ház nem volt nagy: nappali, konyha, az emeleten két hálószoba.

Ezt a vikkendet, Olívia anyja is velük töltötte, aki hetvenhat éves, de azon kívül, hogy nem bírja a puffasztó ételeket, és mindent elfelejt, ami lényeges, kutya baja. Ö - ha lehet, még a lányánál is gazdagabb. David tehát kétszeresen örökölhetne, ha örökölhetne.

Szombat este volt, a bejárónő már elment, előkészítve mindent, amire másnap délig szükségük lehet. Tíz órára járt. Dávid ott feküdt a közös ágyban, és gondolatban, Ninát ölelte. Nina húsz évvel fiatalabb nála, és csak azért maradhatott titokban a kapcsolatuk, mert titkárnőként dolgozik mellette. Az a drága lány kárpótolja mindenért, amit otthonában el kell szenvednie. Egyszer azonban véget ér a gyötrelem és ők boldogok lesznek. Sosem merte megemlíteni a lánynak, de ő annál többet gondolt arra, hogy...

A szobában zsongítóan duruzsolt a kandalló. Nem volt rossz ötlet Olivitától a gázfűtés, mert azonnal meleget ad, és sokkal romantikusabbak a táncoló lángnyelvek, mint az elektromosság. Az asszonyok odalenn kártyáztak. Egyszer csak megcsikordult a lépcső. Dávid beleborzongott az elkövetkezendőkbe. Külön utálta a nejében, hogy nyáron is fázott. Éjszakára beöltözött, akár egy öreganyó. És - ha az ágyhoz lépve - vetkőzni kezdett... tudta, hogy tervei vannak. Megpróbálta imitálni az alvást, hátha megússza a muszáj ölelést. A szobában sötét volt. Egyszer csak sercegő - pattogó hangokat hallott, olyat, mint amikor a csillagszórót meg gyújtják. Felpillantva látta, hogy az ágykabát, amelyet Olívia levet, - mert tálalni akarta magát neki - jól látható szikrákat hány. Műanyag szálból köthették - gondolta, és - nem sokkal később olyan vadul ölelte az asszonyt, mint addig soha. - Holnap odaszólok az ügyvédemnek: megváltoztatom a végrendeletem! - határozott az asszony elégedetten, miközben visszabujt a kötött kabátba, feltette az alvó maszkot, és jó éjt kívánt.

Dávid Matthew másnap reggel ugyan úgy hatkor kelt, mint egyébként. Szerette a csendes, nyugodt reggeleket. Borotválkozott, felöltözött, és sétálni indult. Mielőtt kilépett a házból: elzárta az ajtó mögötti gáz főcsapot, várt egy kicsit, hogy a csőből elfogyjon a gáz, és a lángok kialudjanak, aztán visszafordította a kallantyút. A gázóra "nyitva" jelzést mutatott. Alig száz méterre a háztól - találkozott egy férfival. Megkérdezte mennyi az idő, azt mondta, elfelejtette felvenni az óráját, és nem akar visszamenni, mert babonás. A férfi megmondta, és jó darabig együtt haladtak. Dávid újságot vett, ahogy szokott, aztán beült az egyetlen, - de családias hangulatú kávézóba, ahol már ismerték, és rendelés nélkül hozták a forró kávét. Belekortyolt, és kinyitotta az egyik lapot, de nem értette, amit olvasott. A robbanás két perc múlva következett be, és - bár akkorra már minden idegszála görcsben volt - összerezzent- Mi volt ez? - ugrott fel, és mire az utcára ért, egyértelművé lett, hogy az ő háza repült a levegőbe. Nem egyedül futott a helyszín felé. A tüzet megfékezték, a holttesteket elszállították.

Majdnem este volt már, amikor Sinus felügyelő hellyel kínálta Dávidot, az irodájában.

- Uram... a vizsgálatok szerint a házában gázrobbanás történt. A felesége és az anyósa életét vesztette.

- Rettenetes csapás! - nyögte - őszintének ható fájdalommal a férfi. - Miért is jöttem el otthonról ma reggel?

- Tényleg! Miért is jött el? - kérdezte hirtelen Sinus.

- Hogy - hogy? - lepödött meg a férfi.

- Ujságokért, járni egyet, kávét inni, ahogy szoktam, amikor itt vagyunk.

- Ön szerint mi okozhatta a robbanást?- Talán az anyósom... hetvenhat éves... elképzelhetö hogy kinyitotta a gázt, de nem gyújtotta meg .

- Ez elképzelhető, csak hogy a robbanáshoz szikra is kell!

- Felkattinthatta a villanyt, vagy becsengetett valaki...

- Vagy? - nézett rá, várakozással a felügyelö.

- Talán lényegtelen - kezdte tétován a férfi, de a feleségem műszálas hálókabátban aludt, ami, ha levetette, szikrázott...

- Igen... van ilyen. A kabát ott volt, a testére égve.

- Felneszelhetett a gázszagra, de csak megmozdult, nem ébredt fel. Reggel alszik legmélyebben. Azért jöttem el otthonról, hogy ne zavarjam őket. Az anyósom korábban kelő, vagyis, sajnos már csak volt.

- Tehát úgy gondolja, hogy az anyósa, kinyitotta a gázt, és elfelejtette meggyújtani? Elnézést, de ugye ön a hölgyek egyedüli örököse?

- Kit érdekel most az örökség?!

- Önt! Vagy tud arról, hogy a felesége mindenét egy jótékonysági alapítványra hagyta?

- Mit beszél?! Honnan veszi? - sápadt el a férfi. - Láttam a feleségem végrendeletét, négy éve késztette...

- De két éve megváltoztatta. Van más rossz hírem is uram: a gázóra kallantyúján csak az Ön ujjlenyomatát találtuk, ami még nem döntő bizonyíték, hiszen vannak dolgok, amiket általában a férfi csinál, de sajnos az anyósa - a robbanás időpontjában - már legalább hat órája halott volt. A szíve vitte el! Azonkívül tudomást szereztünk arról, hogy Önnek szerelmi kapcsolata van a titkárnőjével, aki érthetően... férjhez szeretne menni. A fiatalok türelmetlenek, nem akarta elveszíteni. Feladja?