A kertész

-Rendőrség? Kérem a gyilkossági csoport vezetőjét! -követelte egy izgatott női hang, a telefonban.

-Tessék. Sinus felügyelő vagyok.

-Félek, meg fognak ölni..

-Honnan tudja? Megfenyegették?

-Nem..de...

-Akkor? Kitől fél?

-Kirk Cowietől, akivel három hónapja együtt élek. Nem tennék meg, hogy kiásnak itt a kertben két fát?

-Ne haragudjon asszonyom, de egyre érthetetlenebb lesz, amit mond. Mit akar tulajdonképpen?

-Védelmet..valami borzasztó sejtelmem van.

-Nem tudna megbizonyosodni az alaposságáról?

-Dehogynem, ha kiásnak két fát, itt a kertben.

-Miért nem kéri meg az élettársát, hogy ássa ki, vagy..

-Ő most nincs itthon. Körtefacsemetéért ment a városba. Már kiásta a gödröt..könyörgöm, higgyen nekem. Félek, jöjjenek ide.

-Sajnos nem állunk olyan jól munkatársakat illetően, hogy fákat ássunk ki, ok nélkül.

-Ért maga a gyümölcsökhöz? Hallott már valaha Sara és Madeleine körtéről?

-Nem vagyok szakértő, de miért ne lehetne, hogy..

-Mert ugyanúgy lehet a két név, két nőé is, akik, a körtefák tövében nyugszanak.

-Jól van asszonyom?- kérdezte rövid csend után, Sinus.

-Jól és mondom a cimet, aztán intézze el saját lelkiismeretével, ha holnap estére egy Barbara nevű fa is áll, Kirk Cowie kertjében.

Sinus feljegyezte a cimet, majd kiszólt Blood őrmesternek.

-Indulunk. Szerezzen két technikust. Szóljon, hogy jöjjenek utánunk.

Kirk Cowie háza mutatósnak látszott, és belül sem okozott csalódást. Barbara Gades, halott sápadtan fogadta őket.

-Jöjjenek utánam. - indult a hátsó kert felé. -Én nem nagyon értek a kertészethez..de..de maguk szerint ekkora gödröt kell ásni, egy csenevész körtefának? -mutatott a jókora földhányás mellett tátongó mélységre.

Sinusék belenéztek, azután egymásra, és a nem messze álló két körtefára.

-Honnan veszi, hogy azoknak a fáknak nevük van?

-Kirk, a nevükön becézi őket, amikor leszed egy-egy gyümölcsöt. Én a maguk helyében utána néznék, nem tünt-e el, Sarah, és Madeleine nevű nő az elmúlt évek során. Bár jöhettek azok, a harmadik államból is, akárcsak én.

A közben odaérkező technikusok, Sinus intésére, ásni kezdtek. Blood, a kocsiból leadta a két nevet, hogy futtassák át az eltűnteket nyilvántartó programon. Sinus bekísérte a házba az asszonyt, és lenyeletett vele, egy korty vizet.

-Elmondaná, hogy került ide és miért gondolja, hogy..

-Egy bisztróban ismerkedtem meg vele. Kirk, legyűgözően jóképü férfi. Egy ideig leveleztünk, aztán megállapodtunk, hogy pár hónapig kóstolgatjuk egymás természetét. Ő fogalmazott igy, és azt is mondta, ha, majd mindketten rábólintunk a másikra, elvesz feleségül, persze, csak ha én is akarom. Özvegyen éltem és nem tehetősen. Amint látják világszépe sem vagyok, tehát kivételes szerencsének tartottam, hogy találkoztam Kirkkel. Nem számoltam fel a lakásom, hogy legyen visszaút, és három hónapja ideköltöztem hozzá. Jól megvoltunk, azt is mondhatnám, hogy remekül. Kirk komolyan veszi az embert, el lehet vele beszélgetni. Nem csoda, ha teljesen hatalma alá vont, érzemileg. Pár hete megmondtam neki, hogy szeretem, kössünk házasságot. Ha látták volna, milyen örömmel fogadta. Sosem láttam még olyan vidámnak. Másnap elmentünk és felszámoltuk a lakásomat. Csak a bérletet kellett felmondani, bútorozott lakás volt, a mindennapi holmimat, már akkor elhoztuk, amikor idejöttem. Mindent ő intézett, én szinte senkivel sem beszélgettem. Azt mondta, nem kell mindenkinek tudnia, hova megyek, nem szereti a hívatlan vendégeket. Tegnap reggel ásni kezdte ezt a gödröt. Fütyörészve dolgozott. Azt mondta, ma megy a fáért, és rólam nevezi el.

-Magáról? -képedt el, az őrmester. - Nem vagyok valami nagy kertész, de gondolom minden fának, van fajtaneve. Bár akad, aki a kocsijára és minden ingóságára is nevet aggat. Egyfajta mánia.

-Én is annak tartottam volna, sőt kedveskedésnek, ha nem látom ott, azt a két másik fát, és nem hallom, ahogy azokat szólítgatja. Hülyeség, de feltámadt bennem a féltékenység. Észrevehette az elkedvetlenedésemet, mert megkérdezte mi bajom. Megmondtam. Képzelem hány nővel próbálkozott előttem, és ha nekem az egybekelésünk emlékére akar fát ültetni, akkor azokkal is meghatározó kapcsolata lehetett. A fák fiatalok, vagyis nemrég eshetett át az érzelmeken. Simogatott, becézett, és én megnyugodtam. Végül is azt mondtam: én nem Barbara körtének hívom majd, hanem, szerelem gyümölcsnek, hiszen egybekelésünk emlékére ülteti. Ma reggel elment, és én később hátramentem a kertbe. Majd beleszédültem, abba a mély gödörbe. Sosem gondoltam, hogy ilyen nagy munka a faültetés. A szomszédasszony is a kertben volt. Újabb faültetés?- kérdezte, furcsa hangon. - Igen..Kirk elment csemetéért- válaszoltam. - Neki sok fát kellene ültetnie. Szerencsés keze van.- folytatta az asszony. - Nézze meg ezt a fát, pár nap eltéréssel egyszerre ültettük vele, és akkor szinte szakasztott egyformák voltak. A Kirké négy év alatt mégis négyszer akkorára nőtt, mint a mienk. Hiába próbáltam kiszedni belőle hogyan csinálta, milyen trágyát tesz a tövéhez, csak mosolygott, titokzatosan..pedig hát, az igazi természetbarát szivesen átadja a tapasztalatát. Különben érthető, ő egy hiu ember, és azt akarja, hogy az ő fái legyenek a legszebbek. Csak azt nem értem, miért nem ültet többet? Legalább tizenöt elférne még a kertben. Gyorsíthatná a tempót. De lehet, hogy a lazábban telepítés is, a siker trükkje. Hallgattam az asszonyt, és belémhasitott a sejtés. Ha nincs ott a kerítés, amibe megkapaszkodhattam, biztosan összeesem. - Még azt sem mondhatom, hogy jó passzban ültette őket. Folytatta a szomszédasszony. -Érzelmileg padlón volt, amikor földbe tette őket. Nyolc éve lakik itt, azóta két nő költözött hozzá, de elhagyták, remélem maga, nem tesz ilyet. A fákat gondolom, bánatában ültette- sorolta az asszony. -Nem is tudom, hogy kerültem be a házba, és hogy volt erőm telefonálni maguknak.

-Felügyelő úr! - lépett be az egyik technikus. -Szükség volna egy ásatáshoz értő szakemberre, vagy buldozerre, amelyik egyben kifordítaná azt a borzalmat. Ilyet még nem Láttam. Egy emberi test öleli körül a fa gyökerét, amely át meg átszövi a csontokat.

Blood telefonálni ment a kocsihoz, Sinus pedig a kertbe sietett. A technikus addig, az asszonnyal maradt, aki annyira félt, hogy minden tagjában reszketett.

A kollégának igaza volt. Az óvatosan letisztított gyökerek mélyen belenőttek egy köréjük kerített, ember teste, vagy inkább csontváza közé.

Kirk Cowie, szürkület után ért haza. Kocsija tetején egy csenevész fácska lapult. Sinusék a házban fogadták.

-Mi az? Mi történt? Hol van Barbara? -képedt, el a férfi.

-Kórházba szállították- állt elébe, a felügyelő.

-És maguk? Mit keresnek a házamban?

-Rendőrség. Gyilkossági csoport. Egy Sarah, és egy Madeleine nevű nő után kutatunk. A vezetéknevüket még nem sikerült egyértelműen megállapítanunk!

-Kik azok, és miért éppen itt keresik őket?

-Keresni mindig ott kell, ahol találni is lehet. Sajnos mindkettőjüket megleltük.

-Megőrültek? -sápadt el, a férfi.

-Miért ölte meg őket Mr Covie? Nem köteles válaszolni. Odabent várja a kirendelt védő. Majd ott elmondja. Elég sok érthetetlen dologgal találkoztam már a munkám, során, de néha belerendülök abba, amit egyesek elkövetnek.

-Barbarát akarom látni, miért vitték el? Ő az enyém- motyogta kezeit tördelve a férfi.

-Szereti a néma, nem sok vizet zavaró, de mégis saját tulajdonának tekinthető nőket?- lépett hozzá Blood. -Jó

érzés tudni, hogy itt vannak, hogy gyümölcsfaként becézheti őket, hogy csak magának teremnek, hogy nyesheti, dédelgetheti őket- sorolta nyugtatóan.

-Barbarát akarom..itt kell maradnia a közelemben, szürcsölni akarom a mézédes gyümölcsöt, amit csakis nekem terem..értik? Csakis nekem..nekem..nekem. A feleségem elhagyott hét éve. Akkor megfogadtam, hogy nem eresztek többé el magam mellől egyetlen nőt sem.

A szomszédasszony, addig tartotta magát, amig eszébe nem jutott, hogy milyen kéjjel majszolta és milyen kedvesen kínálta neki, a fáin termett gyümölcsöt, Mr Kirk.

-A gyomra mondta fel a szolgálatot- sajnálkozott Blood, miközben Mr Cowie csuklójára rákattintotta a bilincset. A pszichopaták kiszámíthatatlanok, az óvatosság sosem árt..