Bosszú, kapásból

Brendában, az ismerős városrész feltámasztotta a gyűlöletet. Egy éve vált el Woodytól. Azóta rátalált Peterre, és tudta, hogy a házassága tévedés volt. Woodyt sosem szerette, úgy, mint Petert. De akkor miért ég benne mégis a mérhetetlen bosszúvágy?! Rászedték, de nem ő az első, akit megcsaltak. Túl kellene tennie magát rajta, és lubickolni az igaz szerelemben.

A lány az út szélén állt. Brenda hirtelen fékezett le.

-Ha a városba megy, elviszem - nyitotta ki az ajtót. - Legalább javítja a kocsiban ülők átlag életkorát.

- De hiszen ön olyan fiatal! - ült be a lány.

- Ennyi idős volt, akiért Woody elhagyott! - gondolta Brenda, aztán megkérdezte: hogy állnak a mai lányok a szerelemmel?

- Legjobb ha nős hapsikkal kezd az ember. Aki komolyan veszi a tanulást, mint én is, annak nem sok ideje marad a lelkizésre. Legyen, de sosem unásig, ne sajátítson ki, és főleg ne féltékenykedjen...

Közeledtek a régi lakásukhoz. Brenda felnézett. Az ablakok sötétek voltak. Persze: szombat, pecanap. Maga sem értette miért, de hirtelen fékezett, és odaállt a járda mellé.

- Megyünk tovább, csak valamit itthon felejtettem, fel kell ugranom érte! Nem jön velem?

- Inkább megvárnám... de ha akarja addig kiszállok.

- Ugyan! Megbízom magában, azért hívom fel. Na, ne utasítson vissza. Felfrissíti magát egy kicsit, elég viharvert.

- Hát ami azt illeti! - mondta a lány, és elindultak befelé.

A portás nem volt a helyén. Kilenckor vége a szolgálatnak. Brenda nyolc hónapja nem járt a házban. Szerencsére senkivel nem találkoztak.

- Tessék! - mondta a lánynak, amikor a nála maradt kulccsal, amelyről Woody úgy tudta elveszett, kinyitotta az ajtót. - Az a fürdőszoba! Ne zavartassa magát! - sorolta. Odament a szekrényhez, és kivett egy bőr övet. A lány a törülközőt igazította a helyére, amikor - az öv két végét, jó erősen marokra fogva - hátulról a nyakába vetette. Erejét szinte megsokszorozta a bosszúvágy, a lány hiába próbált szabadulni, lazítani a nyakára szoruló övön, a támadás váratlan volt, vert helyzetbe került. Az elnehezülő test a földre csúszott. - Te sem teszel tönkre több családot! - sziszegte Brenda, és amikor felegyenesedett, nem ismert magára a tükörben. Az övet odadobta a test mellé, leoltotta a villanyt, egy darabig hallgatózott, aztán kióvatoskodott a lakásból. Szerencsére vezetni mindig kesztyűben szokott. Ujjlenyomatot nem hagyhatott. Mire leért vele a lift, csurgott a hátán a víz, de könnyűnek, szinte boldognak érezte magát.

- Most elláttam a bajodat, te áruló. Csakis téged tarthatnak gyilkosnak, és nincs ügyvéd, aki fehérre mosna! A pecázásból hazaugorhattál, kínlódj, ahogy én kínlódtam.

Szinte bedobta magát a kormány mögé. El innen, nehogy meglássa valaki. A kocsija új, Petertöl kapta, akit most már úgy szerethet, ahogy az a drága lélek megérdemli, nem kíérti tovább az emlékezés, a kiegyenlítetlen tartozás.

Megállt egy bisztró előtt. A kulcsot beleejtette a csatornába, aztán bement és rendelt egy kávét. Amíg készült, felfrissítette magát. Olyan fehér volt, akár a fal. A szája reszketett, de legbelül: ujjongott, sikerült! Rúzst jócskán rakott a szájára, pedig Peter nem szerette, de ha sápadtnak látja mindjárt aggódni kezd. Túl van rajta. Ennél különb bosszút kitervelni sem tudott volna. És milyen hirtelen jött?! Ha az a fruska nem dicsekszik a nős férfiakkal való kapcsolatával, talán eszébe sem jut semmi, gyötrődik tovább.

- Szeretlek Peter... jó feleséged akarok lenni. Ezentúl mindig téged érezlek, amikor ölelsz, nem öt képzelem a karjaimba - gondolta, amíg a kávéját kortyolta. A lakásajtó azonnal kinyílt, ahogy a lift megállt a tizediken.

- Úgy vártalak! - tárta felé karjait, Peter. - Láttam a kocsid az erkélyről és elöntött az öröm - suttogta, miközben karjaiba zárta. - Csodálatos ez a mai nap. Bárcsak tetszenétek egymásnak. Meglepetés, de olyan izgatott vagyok, akár egy kisdiák. Minden pillanatban itt kell lennie. A lelkére kötöttem, hogy taxival jöjjön. Ja? - kapott észbe hirtelen. - Nem is veszel észre semmit?

- Mit kellene észrevennem? - nézett körül az asszony.

Aztán ráesett a pillantása az íróasztalon álló, képre. Szinte mozdulatlanná dermedve meredt rá.

- Ö? Ö az? - nyögte ki nagy nehezen, minden izében remegve.

- Azt mondják hasonlít rám! - büszkélkedett a férfi, és a kép után nyúlt. A legszebb ezüst keretet választottam. Ezentúl, itt áll a képetek egymással szemben, és mindig a szemem előtt lesz a két ember, akiket legjobban szeretek a világon. Ugye kedvelni fogod?

Brenda reménykedett, hogy rosszul lát, de minél tovább nézte a semmitmondó kis arcot, annál biztosabb volt benne, hogy a Peter lánya sosem érkezik meg... soha! Ráadásul neki is vége, hiszen ha kiderül: ki az áldozat, fény derül az összefüggésre, és az az átkozott megússza...

... Talán, ha Peter idejében észbekap, ha nem andalítja el annyira az elképzelt boldogság, elérhette volna... de nem értette, miért rohan velőtrázó sikollyal az asszony az erkély felé... és úristen: miért dobja át magát a korláton?! Semmit nem értett... Semmit!