Elszámolás

Edward Grillo öt órakor hazaküldte a titkárnőjét. Fél hatkor kopogtak, és egy fiatalember lépett be. Mr Grillo lábából kiment minden erő. Minthacsak ifjúkori önmagát, vagy a fiát - Michaelt - látta volna.

Felállt és kezét nyújtotta-

- Inkább ne! - kérte a vendég.

- De... hellyel csak megkínálhatom? Kér egy italt?

- Talán majd később, ha elmondtam, mi hozott ide. Amint telefonon közöltem Edwardnak hívnak, úgy mint önt, csak én az anyám családi nevét viselem. Elénézést, hogy az otthonában hívtam fel, de nem mondtam nevet, úgy értem: az inasnak... nem akarok zűrt. Tehát törvénytelen gyerek vagyok. Ne mondja, hogy nem tudott rólam! Anyám mesélte, hogy küldött neki ezer dollárt amikor megtelefonálta, hogy terhes lett... velem. Gondolom nem a felnevelésemre szánta?! - tette hozzá gúnyosan. - Jogot tanulok. Anyám sajnos nem volt járatos a jogban, különben, ha annak idején - azzal a csekkel - megindítja a pert... fél beismerés volt az Ön részéről, és akkor hol vannak még a DNS vizsgálatok? Ö azonban félt... nem öntől, a szégyentől. Inkább elment abból a városból. Miért nem vág közbe, hogy nem lehetett biztos az apaságában...

- Tudom, hogy az édesanyjánál én voltam az elsö!

- És akármilyen hülyén hangzik is... az egyetlen! Tizenkilenc éves volt, amikor megszülettem. Senkinek nem árulta el ki az apám. Nekem is csak pár napja vallotta be. Én jelentettem neki az élet értelmét. Talán büszke is volt rá, hogy férfi segítsége nélkül nevelt olyanná, amilyen lettem. A családja sejti, hogy itt vagyok? - kérdezte hirtelen.

- Nem! Senki nem tudja. A feleségem még a múltamra is féltékeny, és sajnos annakidején nem mondtam el neki, hogy... különben sem tudhattam, mire költötte az édesanyja azt a pénzt... úgy értem... nem tudhattam, hogy maga a világon van.

- Pedig itt vagyok és gondoltam meg kell köszönnöm, hogy - ha önző módon is - de közreműködött a világrajöttömben.

- Gunyolódik?

- Nem! Kíváncsi voltam milyen ember. Hogy néz ki? A cégről szinte mindent tudok. Érdekelt. Kicsit talán büszke is vagyok rá, hogy a mentalitásom hasonlít az önére, ha jogtalanul kérkedem is a génjeivel. Mit jelentett magának az anyám? Csak egy nőt?

- Kedves, szép lány volt. Alig két hónapig ismertem. Akkor már a feleségemmel eldöntött dolog volt a házasságom és...

- Anyám csak arra kellett!

- Gondoltam megérti... a férfiak...

- Aljasak! - vágta rá a fiú.

- Bántson csak, megérdemlem... hiszen Kate...

- Nocsak?! Még emlékszik a nevére? Anyám meghalt...

- Ilyen fiatalon?! - döbbent meg, Grillo.

- Voltak évek, amikor három munkahelyen dolgozott.

- Dehát miért nem szólt, és én...

- Küldött volna újabb ezer dollárt?!

- Megdöbbentett... teljesen kiszáradt a szám!

- Most már ihatunk egyet... anyám síri nyugalmára! - mondta a fiú és elindult az italos asztal felé.

- Kegyetlen hír! A jelentkezése is mellbevágott... s ráadásul ez a halálhír?! Tulajdonképpen hol éltek?

- Nem mindegy?! Ne féljen nyugta lesz tőlem, úgy mint eddig. Mit tölthetek? - kérdezte, válla felett visszanézve.

- Whiskyt... és ne sajnálja!

A fiú két pohárba öntött az italból, aztán visszament az asztalhoz, és egyiket letetette az öregúr elé.

- Azt hiszem anyám megérdemli, hogy fenékig ürítsük érte a poharunkat! - mondta és lehajtotta az italt.

Mr Grillonak láthatóan reszketett a keze, amikor - szinte magába öntötte a whiskyt.

- Legalább maga mondja... helyette, hogy megbocsát! - kérte.

- Ö sosem haragudott magára... szerette!

Mr Grillot előbb valami csodálatosan jó érzés, testi - lelki nyugalom öntötte el, aztán hirtelen görcsberándult az arca, száját kiáltásra tátotta, de hang már nem jött ki belőle. Tenyerét előrecsúsztatva az asztalon... kapaszkodni próbált valamibe, de nem volt mibe. Feje koppanva zuhant, elerötlenedö karjai közzé.

- Kvittek vagyunk! - sziszegte halkan a fiatalember, miközben saját poharát a zsebébe csúsztatta. Odament az asztalhoz, gondosan megtörölte az üveget, amelyből töltött, és kifelé menet, a kilincset is. Az irodaházban kezdtek szétrajzani a takarítónők.

A gépe egy óra múlva indult. Csak akkor nyugodott meg, amikor ott ült a 634 - es járaton. Semmi lelkifurdalást nem érzett. Arra gondolt, hogy amit tett, meg kellett tennie, az anyjáért, saját lelki nyugalmáért. Ezentúl sosem támad fel benne a tehetetlen düh, ha eszébe jut, hogy anyját boldogtalanná tették, kisemmizték, ráadásul az, akiért rajongott.

Mr Grillo holttestét a takarítónők fedezték fel. Az orvosszakértö megállapította, hogy gyorsan ölő méreg volt a poharában. Öngyilkosság? A titkárnő szerint: a főnöke várhatott valakit. Kit? Egy takarítónő esküdött rá, hogy az ifjú Mr Grillot látta elmenni... jóval előbb, mint ahogy a holttestre rátaláltak. Nem tévedhet, hiszen Mr Michael annyira hasonlít az apjára.

... Nem sokkal a haláleset felfedezése után, gyorshírekben adták közre: lezuhant a 634 - es belföldi járat gépe, fedélzetén 2l4 utassal és nyolc főnyi személyzettel.

A katasztrófát senki nem élte túl...