Szépasszonyok háza

Ronny Waldrow tíz éve nem nyitott be hasonló helyre, de most már nemcsak a kíváncsiság, hanem a dupla ágy unalma is hajtotta. Világéletében óvatos ember volt, nem szerette a zűrt maga körül, ezért most is minden óvintézkedést megtett, mielőtt rászánta magát, hogy benézzen a Szépasszonyok házába. Kopaszodó fejére parókát rakott és bajuszt ragasztott, nehogy valaki felismerje, mert nem tudhatta előre, bírja-e a gyomra a reá váró élményt, vagy hanyatt homlok menekül, mert csak a szalonig futja a bátorságából.

- Jó estét, uram! - fogadta a ruhatáros lány, akin alig volt nagyobb terjedelmü a szerelés, mint egy ruhatári jegy. - Fáradjon be a szalonba, a madám fogadja Önt.

Ronny Waldrow nem sokkal bátrabban nyitott be a jókora helyiségbe, mint kamasz korában. Nem kellett sokáig tanácstalanul álldogálnia, ketten is siettek feléje. Mindkét lány igéző, szinte semmit sem takaró pongyolában lépett hozzá, és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy minél többet mutassanak meg kifogástalan testükből. Ronny Waldrow mégsem jött lázba a látványtól, mert túl sokan voltak a helyiségben, ő pedig megszokta már, hogy a legbensőbb dolgait négyszemközt intézze, és mindig ugyanazzal. Bármily hihetetlen is, tíz éven át hü tudott maradni a feleségéhez, hiszen szerelemből házasodott és viszontszerették. Hannah ellen most sem lehetett semmi kifogása. Anyának, feleségnek, szeretőnek egyaránt elsőrangu, csak hát a kedvenc ételére is ráun időnként az ember, és valami újra, másra vágyik.

-Üdvözlöm, uram! - fogadta a madám a terem főhelyén. -Látom először van nálunk..ezt akkor is tudnám, ha rosszabb volna az arcmemóriám, úgy csetlik-botlik, akár egy kis kamasz. Iszik valamit? Persze nem kötelező., de melegen ajánlom, hiszen Ön tele van feszültséggel, csupa gátlás...és gondolom, azért jött ide, hogy feloldódjék. Ehhez kell az egy- két korty ital, aztán jöhet a beteljesedés azzal, akit választ. Milyen a zsánere? Vannak elképzelései a partneréről?

-Nem..azt hiszem..teljesen tanácstalan vagyok..

- Akkor kénytelen lesz a fotókollekciónkra hagyatkozni. Azért kérdezem a vendéget első találkozásunkkor az elképzeléséről, mert maguk, férfiak olyan kiszámithatatlanok. Egyikük azért akar szőke teltkarcsút, mert a felesége is olyan, a másikuk azért szeretne vékony feketetét, mert a neje nem olyan. Maga még mindig szerelmes a feleségébe...ne is tiltakozzék! Az én szemem jó..már ami az ilyesmit illeti. Összevesztek, vagy csak feltámadt magában a kiváncsiság!?

-A barátaim beszéltek erről az intézményről, és fantasztikusnak tartják..szóval annyit hallottam róla, hogy...itt vagyok!

-Örűlök! Mindig is mondtam, hogy legjobb reklám, a szájprogpaganda. A lányok odakísérik a pamlaghoz, a kis asztalon pedig megtalálja az albumokat. Nézegesse, és válasszon. Nem lesz könnyü dolga. Ha olyat választ akire várnia kell, legyen türelemmel, biztosan megéri. Az ember mindig az első pillanatban támadt érzéseire hagyatkozzék. Az általában csalhatatlanul bejön.

Ronny Waldrow belsejét kezdte átjárni a whisky tüze, és már alig volt szégyen érzete, amikor felnyitotta az első albumot. Miden megrázkódtatás nélkül lapozta végig. A hölgyek ruhátléanúl, kellették magukat, de akadt aki csak félig láttatta magát, bízva kislányosan megnyerő mosolyában, égő tüzű szemében. A harmadik lapnál minden ereje elhagyta. A fantasztikusan erotikus pózban készült fotóról Hannah, a felesége mosolygott rá. Ha egy marhát letaglóznak az sem lehet megrenditőbb érzés, gondolta miközben a zsebkendőjéért nyúlt. Nem akarta, hogy észre vegyék rajta a döbbenetet, de a madámnak jó szeme volt.

- Látom rátalált az igazira! Kitaláljam, ki az? Fogadjunk, hogy Silviát választotta!

-I..igen..valóban őt. Most látom a kép alatt a nevét..Si..Silvia..

-Azonnal szabad lesz. Felszólok neki. Le sem engedem jönni. Mihelyt elmegy a vendége, felsétálhat hozzá. Addig engedje át magát a lányoknak. Elszórakoztatják, felkészítik a nagy találkozásra. Szeretném, ha kellemes élményben lenne része nálunk, és máskor is vendégűl láthatnánk. Persze csak ha ráun az otthoni egyhangúságra.

Ronny Waldrow ivott még egy kortyot és hagyta, hogy a lányok becézzék, simogassák. A figyelme máshol járt. Hannah az? Ilyen helyen! De hát hogy élhet egy asszony ennyire kettős életet? Otthon odaadó anya és feleség, itt meg pár óra alatt összeadja magát minden jött menttel. Nem, ez szinte hihetetlen. De hát a kép..kizárt dolog, hogy tévedjen! Hazatelefonált mielőtt ideindult. A szobalány azt mondta, asszonya födrászhoz, szabójához ment, csak vacsorára várható haza. Tehát neki ez csak egy délutáni kiruccanás? És nem a pénzért, hiszen amennyit itt kap, azt ő százszorosan biztosítja számára! Akkor meg mi hajtja ide?! A vére! Egyszeriben férfiként a nullánál is értéktelenebbnek érezte magát. Ha egy asszony a házasságból ilyen helyre menekül, vagy ki-kirándul, annak csak egyvalaki lehet az oka: a férj. Idáig ért önmarcangoló gondolataiban, amikor a madám szólította.

-Silvia várja! Bízza rá magát nyugodtan! A kívánságait sem kell elsorolnia szinte professzora a szerelemnek, és azt mondják: gondolatolvasó is! Nekem elhiheti, hogy mindenben ő a legjobb! Duruzsolta a testes asszony, miközben Ronny elindult a lépcsőn felfelé. Benyitott a nyolcas szobába. Hannah ott feküdt az ágyon, igéző pongyolában, úgy igazítva magán a lenge kelmét, hogy mindent sejthessen, aki rátekint.

- Na, gyere közelebb...csak nem félsz? - nyujtotta felé a kezét, amikor látta, hogy képtelen elindulni az ágy felé.

- Hát persze, nem ismerhet rám! -ötlött eszébe hirtelen, mert más fogadtatást várt. Ezek szerint Hannah nem ismerte fel! Ez jó..ez nagyon jó, mondhatni remek..hogy csend lesz..csendben marad..csendben, száguldoztak gondolatai, miközben elindult az asszony felé. Látta arcán a csábos mosolyt, teste kéjes kitárulkozását, egész lényén a begyakorolt csodavárást..

Ronny Waldrow egy óra mulva indult lefelé a lépcsőn.

- Na ugye nem csalódott? - nézett rá mosolyogva a madám. - Silviát mindenki dicséri. Kár, hogy nem fogadhat a nap huszonnégy órájában, persze akkor is sorban állnának érte..

- Most hagyja pihenni!- kérte Waldrow. -Megigértem, hogy kifizetek egy órai pihenést a számára.

- Elfáradt? - csettintet elismerően a madám. - Le a kalappal ön előtt uram. Legyen máskor is szerencsénk uram!

Ronny Waldrow hagyta hogy ráadják a kabátját, aztán kilépett a házból, és elindult a sarok felé. Csak a harmadik utcánál intett le egy taxit. A kocsijáig vitette magát. Nem akarta, hogy az örömtanya előtt bárki is meglássa. Az emberek akkor is kombinálnak, ha semmi okuk rá, hát még ha van is?! Amikor beült a kocsijába, levette a parókát, meg a bajuszt, aztán elkezdett reszketni. Minden izében rázta a hideg. A foga úgy vacogott akár egy hideglelősé. Halálos fáradtságot érzett.

Mit tett? Hogyan süllyedhetett idáig? Mert igenis az ő hibája minden.. ha neki nem jutott volna eszébe a Szépasszonyok háza, a félrelépés..Hannah még most is élne. De Hannah halott! Ő fojtotta meg. Ott fekszik egy bűntől forró ágyban, áttetsző pongyolában, arcára fagyott cédamosollyal. Képtelen lett volna megérinteni. Mihelyt odaért az ágyhoz, felemelt egy párnát, s a mit sem sejtő, galád kígyó fejére szoritotta..és nyomta, nyomta amíg csak a kéjsóvár arc, a csábos test el nem csendesedett. Érezte amint elszáll belőle az erő, csak akkor egyenesedett fel.

Hannah nem adta könnyen az életét. Kézzel lábbal kapálódzott, körmével a zakóját tépte, de ő olyan kimódoltan támadott, mintha hetekig készült volna arra, amit tett. Meg kell szabadulnia a rajta lévő ruhadaraboktól, hiszen a halott körme alatt maradhattak anyagfoszlányok, amelyek elárulhatják. Más semmi: a plüsspárnán nem lehetnek használható ujjlenyomatok, a kabát ujjával elkente a fogása helyét, a kilincset letörölgette, a poharat pedig, amiből ivott, biztosan elmosták mire visszaért az emeletről. Ott vannak még az albumok, de annyi lehet rajtuk az ujjlenyomat, mint égen a csillag. Megússza! Sosem kell felelnie azért, mert megfizetett egy galád asszonynak, aki tíz éven át az orránál fogva vezette, aki csak megjátszotta ölelés közben a gyönyört, aki szépeket suttogott a fülébe, olyanokat, amikről azt hitte, csak ő hallja, csakis neki szólnak, pedig...

Indulhat. Tudta, hogy mielőbb otthon kell lennie. Már csak az alibi miatt is. Biztosan odatelefonál a rendőrség mihelyt felfedezik a holttestet. A kifizetett óra pedig hamar lejár. Át is kell öltöznie. Az fontos. Csak úgy úszhatja meg, hogy ne lakoljon olyasvalamiért, ami kutya kötelessége egy férjnek. Mit érdemel egy asszony, aki mindenki cédája, miközben áltatja azt, aki szereti..mert ő igenis szerette. Nagyon szerette. Nem is érti, hogy szőhetett olyan csúf kalandot, de alighanem a sors akarata volt. Ha a fiuk nem cukkolják. Hogy gyáva, nem mer odamenni, pedig megérné, sosem jön rá, hogy kígyót melengetett a keblén. Saját kulcsával nyitotta ki a háza ajtaját, és keresztülment a hallon, hogy a gadrobban átöltözzék.

- Szervusz drágám!- hallotta a felesége hangját az ablak előtt álló fotel mélyéből. Mint akibe villám csapott, úgy fordult vissza.

- Te?! Hogy...hogy...?- kérdezte döbbenten.

- A fodrásznál sokat kellett volna várnom, ezért egy kicsit hamarabb értem haza. Mindjárt vacsorázhatunk is. Farkas éhes vagyok. Szólok, hogy tálaljanak.

- Ne, én nem vagyok éhes!- rogyott le a lépcsőre a férfi, és beletelt néhány percbe, mire szólni tudott. - Ma láttam egy nőt, szakasztott olyan volt, mint te.

- Előfordulhat..mindenkinek van alteregója.

- De ez hajszálra úgy nézett ki, ez nemcsak hasonlitott..

- Hol láttad?

- Miért fontos ez?

-Igazad van, nem is fontos. Mindig is viszolyogtam attól, hogy elmondjam neked. Tudod a szüleim elváltak, és én anyámmal maradtam, de..

- A testvéred apádnál..ezt tudom, hogy jön ez ide?

-Egypetéjü ikrek vagyunk..évek óta nem tudok róla. Még mielőtt megismertelek, összevesztem vele. Olyan területére tévedt az életnek, amit én képtelen lennék elfogadni. Tévednek, akik azt hiszik, hogy az ikrek mindenben egyformák. Silvia testében folyton égő tűz lobogott, két végén égette a gyertyát, minden taszította, ami hétköznapi. Szégyelltem, ezért nem beszéltem róla eddig. Silvia rosszlány lett..ha egyáltalán él még szegény...

... A Szépasszonyok házában minden úgy folyt, mint más napokon. Silvia tíz perccel a vendége távozása után, leszólt, hogy küldhetik a következő hapsit, de ha lehet ne olyan vad barmot, mint az előző volt. Ha nem lenne olyan éber, és nem szokta volna már meg az erőszak elleni, kimódolt védekezést, amiért a hapsik ugyancsak odavannak, kinyuvasztották volna. De előbb keljen fel az, aki rajta ki akar fogni. A hapsi arcát azonban megjegyezte: ha még egyszer keresni meri, vele gyűlik meg a baja, vagy tizszeres árat fizet, ahogy a mazochizmusért dukál..